87. Fejezet: "Minden rendben?"

Helló Mókuskák!

Nem hanyagollak el titeket, ebben az esős, hűvös időben sem :) Remélem tetszeni fog ez a fejezet is :) Köszönöm a szép komikat és  a feliratkozásokat is! <3 Csók BR

A puha párnák között törökülésbe foglaltam helyet, majd Niall is leült velem szembe ugyanebbe a pozícióba. Puha kezeivel megérintette az enyémeket, hogy tudassa velem van, bármiről is legyen szó.

-         Szóval, mi a baj Tündérem? Még mindig Liz miatt emészted magad? Próbált velem szemkontaktust tartani, de elkaptam a tekintetem, és a hatalmas üvegablakokon keresztül a tengert bámultam.

-         Nem, most egészen másról van szó! Cirógattam végig tenyerén.

-         Aggie, ha nem mondasz semmit, nem tudok segíteni. Kérlek bízz bennem, és engedd, hogy segítsek! Kérlelt a lelkemig hatoló kék szemeivel.

-         Clau és Harry… Bukott ki belőlem annak a két barátomnak a neve, akik miatt egy világ dőlt bennem össze.

-         Még most sem értem Édesem! Csóválta meg a buksiját.

-         Az történt, hogy Claudia már nem szeretne Hazz-től semmit… Túllépett rajta, ő így fogalmazott. De én ezt nem akarom neki elhinni! Fújtam ki egy nagyobb adag levegőt.

-         Agg, ez nem a te hibád, ne ostorozd magad! Ez mind Harry hibája, aki hagyta, hogy egy aranyos lány, aki még szerette is, csak úgy kisétáljon az életéből. Te mindent elkövettél, hogy boldogok legyenek, de a szerelmet nem lehet kikényszeríteni a másokból, ezt az érzést, amit szerelemnek hívunk, mind a két embernek éreznie kell egymás iránt, különben nem ér az egész semmit.

-         És, mi az, amit te szerelemnek hívsz? Tudakoltam tőle, kislányos bájommal.

-         Hogy mi az? Gondolkodott el.

-         Igen, mi az? Mosolyogtam rá biztatóan.

"Kopp-kopp" Az ajtókopogás mély hangja szakította meg beszélgetésünket, amely következtében be kellett fejeznünk eszmecserénket. Ahogy a bejáróhoz sétáltam, és kitártam azt, Liam barna szemivel találkoztam.

-         Skacok ne haragudjatok, nem akartam megzavarni semmit, de lassan el kellene indulnunk, ha ma strandolni akarunk!

-         Persze Li, jövünk egy pillanat! 10 perc múlva a garázsban?

-         Rendben, akkor még szólok a Harry és Louis párosnak, és akkor lent találkozunk! Intett, és már el is tűnt az egyik folyosón.

-         Segítsek összepakolni, vagy megoldod? Érdeklődtem a Manómtól.

-         Szerintem gyorsabban haladunk, ha segítesz. Állt már a bőröndje előtt.

-         Jól van, de azt ugye tudod, hogy még egy válasszal tartozol nekem? Pusziltam meg az arcát.

-         Tudom Aggie, és meg is kapod a választ, de előbb szedelőzködjünk össze!

Öt perc alatt neki is megtelt a hátizsákja, amíg én kibogarásztam az utazójából mi szükséges, addig ő szépen sorban azokat belehelyezte az előkészített szütyőbe.

-         Szerintem kész vagyunk! Jelentettem ki elégedetten, amire ő csak bólintott, majd összecipzározta a táska száját, és megfogva egyik fülét fölcsapta azt a vállára.

-         Akkor mehetünk? Kérdezte már az ajtóban állva, és kezemet szorongatva. Még egy utolsó pillantást vetettem a táskámban lévő dolgokra, és a szobára. Szájára adva egy óvatlan csókot jeleztem, hogy indulhatunk.

Behajtva magunk után az ajtót, lépkedtünk a lift felé, ami levitt minket egészen a szálloda parkolójáig, így elkerültük a rajongókat, és a bámészkodó tömeget. A fel és lefelé mozgó szerkezetben kihasználtuk, hogy csak mi tartózkodtunk odabent, vad és szenvedélyes csókokat váltottunk, amíg egy sípoló hang nem jelezte érkeztünket. Hosszú idő óta ezek a csókok voltak azok, amelyek ismét életre keltették belsőmet, felélesztették a szívemben szunnyadó parazsat, azokat a kis szikrákat, amik Niall-re vártak, az ő csókjaira, és érintéseire.

-         Sziasztok, örülünk, hogy végre titeket is lehet látni! Gúnyolódott Harry viccesen. - Ilyen hosszú volt az út lefelé? Célozgatott kipirosodott arcunkra.

-         Ha tényleg tudni akarjátok, igen! Öleltem át a Szép szeműmet, és csaptam le ajkaira, mint pár perccel ezelőtt a felvonóban. Ha kívülről láttam volna magam és a cselekedetemet, biztosan azt mondom, hogy ez a lány nem én vagyok, de egyszerűen nem tudtam tovább titkolózni, és rettegni attól, hogy vajon melyik pillanatban bukunk le. Nem így szerettük volna elmondani, de ha még egy percig hazugságban kellett  volna lennem a szerelmemmel, megbolondulok. Ahogy elengedtük egymást, és elváltak csacsogóink, Niall büszkén és szeretettel nézett szemeimbe. A lányokra pillantva boldogság sugárzott róluk, csak mosolyogtak, Ellie és Clau még a hüvelykujját is felemelte, hogy tetszik nekik az, amit láttak. A fiúk pedig csak legyintettek, hogy már kezdünk igen unalmassá válni számukra a szerelmi életünkkel, de nem tudtak úgy elmenni mellettünk, hogy én ne kaptam volna két puszit, Ni pedig egy kiadós hátba veregetést.

-         Emberek mennünk kéne! Hallottam meg, azt az idegesítő hangot, amely egy idegesítő személyhez tartozik. Nem telt el egy perc sem, amikor éreztem, hogy valami hideg folyt végig bal oldalamon.

-         Jajj Aggie, ne haragudj! Bújt elő Tina a hátam mögül, ördögi fél vigyorral a szája sarkában, és igyekezett úgy tenni, mint aki véletlenül botlott csak meg, hogy ügyetlenül rám zúdítsa eper turmix-ja összes tartalmát. Persze tudtam én, hogy direkt csinálta az egészet, de ezt még vissza fogja kapni, ezt megígérhetem.

-         Semmi baj! Igyekeztem a legangyalibb műpofimat elővenni és, mint aki nem gyanít semmit, elnézni a dolog mellett.

-         Val, van még idő átöltözni? Nézett rá Ni a telefonja kijelzőjére.

-         Sajnos nincs Niall! Ha menni akartok, akkor most kell indulni! Húzta el az egyik kisbusz ajtaját, hogy be tudjunk szállni. Tudott mindent előre, ráadásul ez a micsoda, ami a ruhámon étlenkedik egy idő után elkezd büdösödni is a melegben.

-         Majd a buszban átöltözöl! Állt elő a Manóm a legjobb mentőötletével, miközben segített felkecmeregnem a járműbe.

-         Ni, de hiszen nem hoztam magammal másik öltözetet! Fordultam meg, hogy lássam őt

-         De én igen! Emelte fel Clo a kezét, majd elmerült a lába közé elhelyezett táskájában. - Ez megfelel? Mutatott fel egy egyszerű, fekete-fehér csíkos, pántos mini ruhát.

-         Tökéletes lesz! Boldogan nyúltam érte. Láttam ám, hogy amikor elvettem C. kezéből a kicsi anyagot, ő ránézett Tina-ra, egy önelégült fejjel, mire Val csak lesütötte szemeit, és próbálta a lehető legtöbb irányba mozgatni pilláit.

-         Köszönjük! Kacsintott Manóm a barátnőmre, akit Ellie boldogított mellette.

-         Igen, nagyon hálás vagyok! Adtam feje búbjára egy puszit, amikor közvetlenül leültünk a mögöttük lévő két ülésen.

-         Agg, többet ne köszönöd meg légy szíves, mert visszakérem! Dugta be füleit fülhallgatóival, és innen lezártnak tekintette a dolgot.

Amikor mindenki elhelyezkedett, lódult csak neki a személyszállító útjának. Egy ideig még üldögéltem koszos ruhámban, de egyre jobban ragadt bőrömhöz az átázott pamut. Egyszer csak fogtam magam, és vetkőzni kezdtem azon a picurka helyen. Szegény Niall-t sajnáltam, aki igyekezett segíteni, de én akárhányszor csak tudtam, oldalba böktem könyökömmel. Végül is, nagy nehézségek árán sikerült magamra vennem az ideiglenes új ruhámat. Nem tudtam megoldani, hogy a hegek ne látszódjanak, Louis egyszer rápillantott hasamra, de el is kapta róla a tekintetét. Ezután összegörnyedve, Ni kezét alig fogva bambultam ki az üvegen keresztül, az autópálya szalagkorlátjait figyelve, egy-egy könnycseppet hullajtva. Akik épp nem zenét hallgattak, filmeztek, vagy játszottak elektronikus eszközeiken, ők beszélgettek, és közben jókat nevettek a másikon. Már ebben a kis térben sem úsztunk meg egy Louis, Liam vízi csatát, aminek kimondott örültem, hiszen elterelődött rólam a figyelmük.

-         Aggie, minden rendben? Bújt nyakhajlatomba a Kis hercegem.

-         Igen! Meg sem mozdultam, rá sem néztem, a figyelmemet továbbra is a szürke szalagok kötötték le. Ezt szerettem volna elkerülni, ezt a megaláztatott érzést, és ezt a különc érzetet. Tudom, hogy sosem lehetek már normális, csupán annyit kérek, hogy legalább hadd próbáljam meg én is egy átlagos embernek érezni magam, akit nem beszélnek ki minden második percben, meglátva műtéti vágásait.

-         Nincs rendben semmi, úgy látom! Húzta le szemeim elől az eddig rejteket nyújtó napszemüvegemet.

-         Nem szeretnék róla beszélni! És hátat fordítottam neki. Rosszul esett számára, hogy nem beszélek a problémáimról, hiszen ő ezt valószínűleg úgy látta, hogy nem bízok meg benne annyira, hogy beavassam azokba az érzésekbe, amik bensőmben játszódnak le. Csak visszadobta a szemüvegemet ölembe, majd elővette fejhallgatóját, és átadta magát a zene ritmusának. "Addig sem kell velem lennie." Gondoltam magamban, és addig sem kell „Frankenstein feleségét” a barátnőjének hívnia. Még egy napja sem vagyunk együtt, és én már el is rontottam mindent, ahogy szoktam.

***

Megérkezve a 3 órás út után, megkönnyebbülten szálltunk ki mikrobuszunkból, és nyújtóztattuk meg végtagjainkat. Niall, hogy elkerülje a kérdéseket barátaitól, vont magához, de tudtam, hogy jelen pillanatban, csak egy idegesítő lány vagyok számára, akit szeret.

Egy egész csúszdás medencét kaptunk, napozóágyakkal és különböző szolgáltatásokkal. Persze a rajongók mindent megtettek, hogy szemügyre vehessék kedvenceiket, de a jól biztosított helyen, nem tudtak utat törni maguknak.

A Manóm karjaiból szerettem volna szabadulni, amikor felfedeztük a lányokkal a számunkra kialakított öltözőhelységet, de nem engedett, csak miután egy hosszú, de annál lágyabb csókot kaptam tőle. Nem tudtam mire vélni a dolgot, amilyen gyorsan csak lehetett, elengedtem.

A csajok már régen átöltöztek, mikor én még mindig a szekrényem előtt üldögéltem.

-         Jössz Agg? Clau jelent meg előttem, egy csinos fekete bikiniben. Bárcsak rá se néztem volna, most talán még jobban elment a kedvem ettől az egésztől.

-         Nem, nem megyek Clo! Ti csak érezzétek jól magatokat, és az eddig bent tartogatott sírásom felszínre tört.

-         Na, Kincsem, mi a baj? Szalad mellém, és ölelt át.

-         Igazán semmi! Elleszek én itt magamban, ne is foglalkozzatok velem! Temettem arcom kezeim közé.

-         Azt már nem, ha te nem jössz, akkor én sem megyek! Cövekelt le a földre lábaimhoz.

-         Menj nyugodtan, de tényleg! Én addig iszogatok, és ne félj, feltalálom magam…

-         Agg, nem most jöttem le a falvédőről!

-         Nem akarlak fárasztani, úgyhogy sztrájkolok, és nem szólalok meg! És, hogy ezt nyomatékosítsam benne, a szám előtt elhúztam a kezeimet csipeszfogással.

-         Ha te így, akkor én is így! Szia Agg, majd délután találkozunk! Állt fel törékeny testem mellől, és elsétált.

Claudia-t is megbántottam, pont azt a személyt az életemben, akit nem ismerek olyan régen, de ennyi idő pont elég volt ahhoz, hogy egy idegenből a legjobb barátommá váljon, aki amióta csak ismer, bármiben támogat. Azt már nem bírná el a lelkem, ha még őt is el kellene veszítenem, így elhatároztam, hogy összeszedem magam és bocsánatot kérek, és elmesélek mindent, amit érzek.

Néhány perc elteltével észleltem, hogy valaki ismét mellettem volt, nem láthattam ki az, hiszem lábaim fel voltak húzva, fejemet pedig rájuk hajtottam. Azt hittem, hogy Clo tért vissza, de az illető illatát, bárhol és bármikor felismertem volna, hiszen a kedvenc férfi parfümöm illatjegyeit viselte, egy ír fiú, akibe végérvényesen és örökre beleszerettem. 

86. Fejezet: 'Nem várhatok rá egész életemben"

       

     Sziasztok Kedveseim!

Meg is érkeztem a következő fejezettel! Remélem elnyeri tetszéseteket! Köszönöm az előző részekhez is érkezett kommenteket, nagyon jól estek és hálás vagyok értük! <3 Szép napot és jó olvasást! Puszi BR

     Louis Tomlinson, ezt ugye nem jól hallottam? Meredtem rá nagy szemekkel, miközben Ni levette pólóját, hogy megtörölközzek benne.

-         Jajj Agg, ne csináld! Jó móka lesz, meglátod! Liam bocikat megszégyenítő nézéssel kérlelt, amelynek nem tudtam ellenállni. - De, ugye azzal tisztában vagytok, hogy nem sétálhattok csak úgy be sehová, hogy több millió lány rátok ne cuppana? Itt megtervezett előkészületnek kellene lennie. Pörögtem fel, mintha el sem mentem volna mellőlük.

-         Aggie, tudtommal Tina az, aki velünk dolgozik. Te csak lazíts, minden el lesz intézve idejében! Csitított Hazz.

-         Jól van, ne haragudjatok! Szégyenlősen sütöttem le szemeimet, amit a Szőkém is észrevett, maga mellé húzott, és egy puszival halántékomon próbált vigasztalni.

-         Jajj, nem Agg! Nem úgy értettem, ne haragudj.! Én arra gondoltam, hogy te most pihensz, és ne foglalkozz semmivel. Magyarázkodott Harry.

-         Nem Harold ,igazad van! De azért kicsit jó volt újra azt hinni, hogy még veletek vagyok…

-         Oh Aggie, gyere ide! Jött felém Harry kitárt karokkal, majd beletemetkeztem ölelésébe.

-         Na jó, mára elég, ennyi volt a sírás-rívás! Menjünk, egyszer élünk! Adtam meg a végszót.

Gyorsan összeszedelőzködtünk, Niall-től kaptam egy tiszta felsőt, és rövid nadrágot, hogy ne csurom vizesen kelljen utaznom a szállóig. Két Jeep márkájú terepjáróval indultunk vissza a fővárosba, az egyiket Louis, a másikat Ni vezette. Persze engem beültettek előre a Manóm mellé, de velünk utazott még Liam Sophi és Zayn. Clau-nak lepasszoltam Valentina-t, habár ez lehet nem a legjobb ötlet volt részemről, mert Clo megteszi, hogy megüti, ha valami rosszat is szól, főleg azok után, ahogy velem viselkedett. A visszaút is körülbelül 1 órás volt, ami idő alatt, még mindig nagyokat kuncogtam Tina láttán, amikor meglátott a parton, de igazából, még annak a mámornak, és érzésnek a hatalmában voltam, amivel a mellettem ülő ír fiú ajándékozott meg. Még most is hihetetlen számomra, hogy engem választott, hogy velem ossza meg a jó, és rossz pillanatait, hogy csak én érinthetem és csókolhatom meg akkor, amikor csak akarom. Különlegesnek érzem magam ez miatt, hogy ez a csoda nekem adatott meg.

-         Most pedig elmesélhetnétek, hogy mit csináltatok kettesben kora reggel az erdőben… Sophi hangjára és, kijelentésére kitisztult az elmém, és csak az volt a fejemben, hogy remélem Niall is emlékszek arra, hogy mit kell mondani. Mind a kettőnk arca tűzpirosra váltott, amikor eszünkbe jutottak a pár órával ezelőtt történtek.

-         So, aki kíváncsi hamar megöregszik! Ni villantott rá egy teli szájas vigyort, a visszapillantó tükörből.

-         Fát mentünk szedni, de aztán eltévedtünk, és sokáig bóklásztunk, amikor egyszer csak ismerőssé vált a környezet. Meséltem el a reggeli „akciónkat.”

-         Kicsit azért furcsa órákra a fák között rekedni főleg, hogy csak pár gallyacskát hoztatok. Láttam, hogy Niall a „bajsza” alatt mosolyog, amiből én sem maradtam ki. Majd szépen részletről, részletre beavattam a velünk utazókat a kalandunkba, persze ki-ki hagyva a szaftosabb pillanatokat.

-         Hagyd már őket Kicsim! Intette le Liam Sophi-t. Szegény Zayn már meg sem mert szólalni, inkább hátrahajtotta a fejét az ülés támláján, behunyta szemeit, és hozzánk hasonlóan vigyorgott.

Soph durcásan vette tudomásul, hogy egyenlőre semmit nem húz ki belőlünk, így az út hátralévő részét sok beszélgetéssel és zenehallgatással töltöttük. Amikor megszólalt a rádióban a One Direction, mindannyian teli torokból „üvöltöttük” a dalokat, de mindegy volt, hogy mi ment éppen énekeltünk, de nem a jól megszokott értelemben véve: Ni operaénekest játszott, és a másik két fiú volt a szopránja. Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt Sophia-val, de nem tudtuk őket túlénekelni, így egy idő után elővettem a telefonomat, és csak videóztam őket, hogy örök emlékként megmaradjon ez az utazás is.

Annyira nehéz volt megállnom, hogy ne érintsem meg a Szép szeműmet. So, ő biztosan tudta, hogy újra egy párt alkotunk, azonban Li és Zayn még abban a tudatban voltak, hogy barátok vagyunk. Ma muszáj elmondanunk nekik, mert nem bírom ezt így sokáig, és szerintem ezzel Ni sem volt másképp. Emlékszem, hogy az első bejelentéskor mennyire féltem, ami Dél-Afrikában történt meg, a hotelunk bárjában, az egyik koncert után. Igazából tudtak mindent, de tőlünk szerették volna hallani az igazat. Sosem felejtem el, hogy mennyire örültek nekünk, és még csókot is követeltek.

Kifelé tekintve az ablakon, amikor ki tudtam zárni a körülöttem lévő zajokat, és személyeket, még csak most tudatosult bennem, hogy hová is készülünk, és ez a nap egy remek lehetőség arra, amit reggel megfogadtam. Még nem tudom hogyan, de el kell érnem, hogy a szerelmes párosaim meg tudják beszélni a dolgaikat.

-         Megérkeztük! Niall hangjára felkaptam a fejem, és újra megcsodáltam a csodálatos hotelünket, amelyben Clau-val szálltunk meg. Úgy beszéltük meg, hogy először összepakolunk mi, és csak azután megyünk át a másik szállóba, ahol a One D stábja tartózkodik. Hogy kerüljük a feltűnést, és a felhajtást, már egy sarokkal hamarabb kiszálltunk, addig is kértük a többieket, hogy legyenek türelemmel, majd visszasétáltunk a szobánkba. Jól esett volna egy gyors zuhanyt venni, de mivel nem szerettük volna őket sokáig váratni, csak az arcom öblítettem meg, valamint megfésülködtem, hogy ne látszódjon kócosnak a loboncom, kontyba kötöttem. A rövid tisztálkodás után, elővettem egy nagyobb táskát, majd ami  a kezem ügyébe került és úgy gondoltam, hogy fontos belehelyeztem. – Naptej, fürdőruha, telefon, testápoló, pénztárca, törülköző, fésű, hajgumi. Soroltam hangosan azokat a dolgokat, amelyeket már a táskában tudhattam. Habár bedobtam egy bikinit is, de nem gondoltam, hogy sor kerülhetne arra, hogy felvegyem. Sajnos, lassan 10 éve annak, hogy nem mutatkozok egy nyaraláson sem kettős együttesben, szégyellem a hegeket, és szégyellem magam is. A srácok beleértve Niall-t is, egyszer már láttak benne, de talán még akkor nem érdekelt annyira, hogy mit szólnak, idegenek voltak ezért mertem előttük mutatkozni, de azóta sok minden megváltozott, fontosak lettek nekem és nem szeretném, hogy ezek miatt sajnáljanak, vagy máshogy kezeljenek. Az új seb még tisztán látszódott, vöröses volt, és duzzadt. Nem is értem, hogy a Manóm, hogy nem undorodott el, amikor hozzáért, de számomra ez is azt bizonyítja, amit már tényleg százszor elmondott, hogy szeret. Amikor ki akartam lépni az ajtón, megláttam magam a nagy fali tükörben, úgy néztem ki, mint, aki egy kosármeccsre készül a Kis hercegem szerelésében. Így visszafordultam, lehúztam magamról a bő együttest, és azt egy barackszínű mini ruhára váltottam. Nem szerettem volna másnak tetszeni, csakis Ni-nek akartam megfelelni, hogy büszkén vonjon magához, hogy igenis egy ilyen lány a barátnője.

-         Indulhatunk? Nézett be Clo, amikor ismét a vállamra helyeztem a batyumat.

-         Igen, jövök már! Hajtottam be az ajtót magam után.

-         De csinos vagy! Niall biztosan odáig meg vissza lesz érted.

-         Oh, én csak felkaptam valamit. Jöttem zavarba. – De te sem panaszkodhatsz, mutattam végig teste vonalán, amelyen egy nyári lenge virágos dressz-t viselt.

-         Köszönöm Aggie! De most már haladjunk-haladjunk, mert a végén nagyon le leszünk szidva.

-         Megsúgom, hogy a fiúk kétszer ennyi idő alatt szoktak elkészülni, szóval ők csak ne háborogjanak. Ha mégis, majd én kezembe veszem az ügyet! Mosolyogva indultam meg az üveglift felé.

-         És, elárulod, hogy merre kószáltatok reggel az erdőben? Clau úgy nézett végig rajtam, mint aki mindent tud.

-         Nem beszélhetnénk valami másról? Szorítottam bal karját, ahogy a szerkezet nyikorgó hangokat adva szelte lefelé az emeleteket. - Például, hogy nem véletlenül aludtál Harry-vel. Közben megérkeztünk a földszintre, amelyet egy csilingelő hang jelzett.

-         Aggie, én már túlléptem rajta! Mosolygós volt és magabiztos, de én megtoppantam ezeket hallva, és nem tudtam egy lépést sem megtenni.

-         Várj! Mi? De hiszen, fülig szerelmes voltál?! Nem értem, hogy mi történt. Sokkolva álltam előtte.

-         Agg, nem várhatok rá egész életemben! Ha, ő úgy döntött, hogy nincs rám szüksége én ezt elfogadom, és tiszteletben tartom. Nem olyan egyszerű, amilyennek hiszed, vagy amilyennek mutatom magam, de igyekszem nyitott maradni más fiúk előtt is.

-         Hogy az a… idióta, önfejű, nem normális ember! Bocsánat, de nem tudok rá mit mondani. Csak akadjon az utamba, majd adok én neki! Haragudtam Harry-re, de még mennyire. Tudtam, hogy ez lesz, de nem akartam, hogy igazam legyen.

-         Aggie, ne mondj neki semmit! Csak hadd, hogy elengedjük egymást, rendben?

-         Rendben! Bólintottam beleegyezően, de közben megszakadt a szívem értük.

-         Boldog vagyok Agg, miattad és Ni miatt. Annyira megérdemlitek egymást, és a boldogságot, különösen te. És nem kell mondanod semmit, hogy lássam, hogy mi történt, mert sugárzol. Én gyönyörű, hosszú, szeretetben teljes életet kívánok nektek! Annyi megpróbáltatáson mentetek már át, amióta megismertelek titeket, hogy valószínűleg, ha másik két emberről beszélnék, már utálnák egymást, nem is beszélnének, de ti mindig visszataláltatok egymás mellé, mert igazán szeretitek a másikat. És ne foglalkozz semmivel, és senkivel, amikor gyűlölködni fognak, csak arra gondolj, hogy te vagy  a világon a legszerencsésebb lány, mert egy olyan fiú szeret téged, mint Niall!

-         Köszönöm Claudia Cobbler, hogy megismerhettelek! Vontam magamhoz, és szorosan megöleltem. – Én is azt szeretném, hogy boldog légy! Súgtam fülébe.

-         Eljön egyszer az is Agg, miattam ne aggódj. Lehet, hogy rosszkor, és rossz időben találkoztam Hazz-el. Talán egyszer még lehet azt mondhatom, hogy én vagyok Mrs. Styles, de tudod, ha igazán szeretett volna, nem hagyta volna, hogy kisétáljak az életéből. Nézd meg Ni-t. Harcold érted, még akkor is, amikor te ellökted magadtól, és most itt vagytok, egy csodálatos szerelmespárként.  

-         Biztosan megleszel? Mert én szívesen…

-         Aggie, nyugodj meg, és ami a legfontosabb, hogy ne aggódj! Te csak szeresd Niall-t, amivel gondolom nem lesz probléma, és hidd el, te leszel az első ember, akinek szólok, ha baj van. Támaszkodott meg két vállamon kezeivel, és így nézett a szemeimbe.

-         Jól van Clau, de tényleg, ha bármi lenne szólj azonnal! Karoltam át ismét.

-         Ígérem szólok, de most már siessünk! Fogta meg csuklómat, és húzott maga után.

Az utcán Clo felszegett fejjel, és vidáman menetelt előre, még én mellette lépkedve szomorúan, karba tett kezekkel sétáltam. Aki ránk nézett, biztosan azt gondolta, hogy milyen boldog ez a barna hajú lány, tuti szerelmes, még én most eshettem át egy nagyobb csalódáson. Nekem kellett volna sugárzónak lennem, de nem tudtam jópofát vágni ehhez az egészhez.

Visszaérve autóinkhoz intettem barátnőmnek, és szinte beugrottam Niall mellé. Ámulattal figyelte minden mozdulatomat, de hamar feltűnt neki, hogy nincs jókedvem, ami a többieknek is szemet szúrt.

-         Gyönyörű vagy! Ni csak ennyit mondott, de tudtam, ha nem lettek volna mögöttünk, már egymás karjaiban csókolóztunk volna.

-         Valami baj van? Nagyon morcosan érkeztél meg. Érdeklődött Zayn, ahogy útban voltunk az ő szállásuk felé.

-         Semmi baj! Rendeztem le ennyivel a dolgot, de ahogy láttam senkit nem nyugtattam meg ezzel a válaszommal.

Út közben lekötött a város szépsége, a régi épületek, és a rengeteg hajó a kikötőkben.  A többiek elbeszéltek a fülem mellett, egyedül Ni-t nyugtalanítottam sápadt ábrázatommal, és hallgatag viselkedésemmel.

***

Egy gyönyörű szálloda, egyik szobájának nagy franciaágyán ültem, telefonomon valami értelmetlen játékot játszva, amíg Niall lezuhanyozott.

-         Jó, most pedig beszélünk! Guggolt le elém felöltözve, vizes hajjal. Nem tudtam magam tovább türtőztetni, kezeim közé fogtam pofiját, és megcsókoltam. Egyszerűen annyira édes volt a meleg víztől kipirosodott arcával, és a szanaszét álló nedves fürtjeivel.

-         Jó, most már beszélhetünk! Ültem feljebb az ágyon.

Öt évvel ezelőtt...

Sziasztok Kedveskéim!

Ma van a fiúk 5.-dik szülinapja, ma öt éve annak, hogy hivatalosan is megalakult a One Direction! Hogy, boldog szülinapot kívánjak nekik, hoztam egy kis saját irományt :) <3

Puszi BR

Öt évvel ezelőtt, 2010 júliusban, ezen a bizonyos napon, öt kisfiú álma valóra vált.. Ők nem szerettek volna mást, csupán énekelni.. Köszönjük a mentoroknak, hogy akkor egy csodát útnak indítottak, bár maguk sem bíztak bennük eléggé, de hitték, hogy sikeresek lehetnek. Ez az öt, kölyök képű, gyermeki lélekkel megáldott fiú pedig, hétről- hétre bizonyította a mentoroknak, hogy igenis, érdemesek voltak a bizalomra. Küzdöttek, de végül elbuktak… Elbuktak egy versenyt, de több millió lány szívét nyerték meg, szerte a világban. Ahogy a karrierjük elindult, a rajongók száma is gyarapodott, ma már millió-és millió ember tudja, ha meghallja azt a nevet, hogy One Direction, kik ők, és, hogy honnan jöttek. Szeretjük őket, mert ők is szeretnek anélkül, hogy ismernének. Az albumok jöttek évről-évre, még nagyobb hírnevet és fanokat szerezve maguk mellé, a világ összes tájáról… Tour-nék sokaságán tombolhattunk már velük, és a mai napig, meg van bennük a vágy, a zene iránt, ott van egy kis fény a szemükben, amely csak úgy pislákol, mint annak a több tíz ezer rajongónak  a mobil telefonja, a stadiumokban, mint amikor felcsendül a Little Things…  Márciusban, azonban egy szomorú hírrel és ténnyel kellett megbirkózniuk, ez pedig Zayn távozása volt. Tudom, hogy ez mély sebeket hagyott bennük, és a rajongókban is, de ők kitartottak és igyekeztek velünk Zayn hiányát elfeleddtettni, még akkor is, ha ebbe nekik is megszakadt a szívük.. Azóta pedig már egy koncertet sem tudnánk elképzelni Liam, és Louis vízi csatái nélkül, Niall édes ír tánca nélkül, és Harry bukfencei nélkül a színpadon… Imádjuk őket, mert hiába felnőttek, a szívükben, gyermekek tudtak maradni… Ez alatt az öt év alatt bebizonyították, hogy ők is ugyanolyan emberek, akárcsak mi.. Ugyan úgy szeretnek és hibáznak is, és pont ezért olyan szerethetőek.. Meglehet látni bennük  a hétköznapi srácokat, és szerintem ők is jobban szeretik, ha így kezelik őket… … Mindannyian tudjuk, hogy egyszer minden szépnek vége kell, hogy legyen… A fiúk feloszlanak, majd egy szomorú napon, és szétszélednek, de a barátság és az emlékek össze fogják őket kötni… Bennünket rajongókat pedig, az ő irántuk érzett szeretet fog együtt tartani, mert aki egyszer megtapasztalta, hogy milyen őket szeretni, az a szíve mélyén mindig is directioner marad… A One Direction neve sokáig fent fog maradni, mert én bőszen fogom mesélni az unokáknak, hogy kik nevettetek meg szomorú napjaimon is, és talán még jó páran így vannak ezzel.. A versenyt elveszítették, de a világ szíveit megnyerték.

Köszönöm és köszönjük fiúk ezt a csodálatos öt évet, amellyel megajándékoztatok, és remélem még sokáig bolondítotok és boldogítotok minket! <3

https://www.youtube.com/watch?t=226&v=Cm8P_PSJc5M

85. Fejezet: Sátrazás 5. rész/ "Mit szólnál, ha bepótolnánk a tegnap estét?"

Bonjour Kedveseim!

Mit is mondhatnék? Ezen gondolkodtam egész este, de mivel semmi okossal nem rukkoltam elő, így csak annyi, hogy ez a rész ilyen lesz -> 18+ 

Jó olvasást kívánok nektek, és szép napot! <3 Puszi BR

Vele, olyan gondtalannak tűnt minden. Nem volt szükségünk szavakra, hiszen ismerte minden mozdulatomat, és rezdülésemet. Hihetetlen, mikor az embert teljes szívéből szereti valaki, tudja, hogy mikor kell megvigasztalni, mikor kell veled nevetni, mikor hol érinthet meg.  Mellette bandukolva, folyamatosan őt pásztáztam, nem akartam kihagyni egyetlen másodpercet sem ezekből a pillanatokból, hogy majd jó mélyen el tudjam raktározni az emlékeimben.

-         Kicsim, abban a tudatban vagyok, hogy az előbb tisztáztuk le, hogy gyönyörű szép vagyok, de ez indok arra, hogy folyamatosan engem figyelj? Pirult el, ahogy láttam a „vakolat” alatt.

-         Talán zavar? Nevettem ki.

-         Nem, nem zavar! Neked megengedem, de csak is azért, mert amikor mellettem alszol, addig szoktalak csodálni, amíg le nem ragadnak a szemeim, és a te szépséges arcod az, amely elrepít az álmok országába. Hunyta le szemhéjait.

Szavaira megállítottam, és szembefordítottam magammal. - Tudtad, hogy a szív páros szerv? Megrázta a fejét, amelyen jót mosolyogtam, és igyekeztem neki elmagyarázni, hogy nekem is volt anno biológia órám, és tisztában vagyok vele, hogy csupán egyetlen ketyegő keringeti a vért testünkben, de én a szerelemről beszélek, és nem anatómiázni szeretnék vele. – Az enyém benned van! Helyeztem el kezem mellkasán. - Sokáig azt hittem, hogy engem sosem fog szeretni senki, hogy én csak egy kívülálló személye vagyok a társadalomnak. Sokszor megvetettek, megaláztak annyiszor hittem, és bíztam, de mind feleslegesnek bizonyult. Nem tudom mivel érdemeltem azt ki, hogy megismerhettelek. 
– Aggie, Aggie! Csókolt meg, hogy így intsen csendre.

-         Elmondtam egyszer, elmondtam kétszer, elmondtam már vagy százszor, de elmondom száz egyedszerre is, hogy szeretlek, amilyen vagy. Kérted, hogy szeressek mást, de nem ment, és sosem fog. Te egyedi vagy, és különleges, pont olyan lány, akit kisfiúként hercegnőnek álmodtam magam mellé. Fogta vörös orcámat két keze közé.

-         Talán egyszer, valóban annak a lánynak fogom magam érezni, akit megérdemelsz… Én nem akarok mást, mint halálom napjáig boldogan élni, a szerelmemmel, aki körülbelül 176 cm magas, zselézett szőke haja van, és olyan kék szemi, amelyben megnyugvásra lelek, akárhányszor belepillantok.

-         Én is ezt szeretném, a szőke hercegnőmmel! Puszilt homlokon. Valószínűleg a rúzs már annyit halványodott, hogy nem hagyott nyomott fehér bőrömön, így nem buktam le.

-         Félek Niall! Vallottam be neki az igazat. – Félek a rajongóktól, és a szüleidtől is,  hogy mit fognak szólni? 

-         Ne félj, itt vagyunk egymásnak és itt vannak a barátaink, akik baráton felüli erővel támogatnak! Ne aggódj, minden rendben lesz! Szorítottam ölelésemen dereka körül. – Ne rontsuk el ezt a szép napot szomorkodással, jó? Nyúlt kissé állam alá bal kezével, hogy arra kényszerítsen, hogy a szemeimbe nézzek.

-         Persze! Egyeztem bele, magamhoz képest elég gyorsan is.

-         Kérhetek még valamit? Megnyugtatóan simogatta a hátamat.

-         Igen? Kérdően nézegettem.

-         Lennél megint olyan vidám, és mosolygós, mint ezelőtt 15 perccel voltál?

-         Hogyne! És az ő kedvéért magamra erőltettem egy hatalmas mosolyt.

Majd nekikezdtünk pár szárazabb faág eltördelésének, és összeszedésének, amikor is hallottam, hogy valahonnét víz zúdulhat alá. Niall-t magam után húzva elindultunk a hang irányába. Pár perc botorkálás után pedig megpillantottunk egy fátyolvízesését, amely a képzeletemben, mindig is úgy élt, mintha a természet is „sírna”Meg sem várva Ni reakcióját, indultam meg a lejtőn, hogy eljussak a vízfolyáshoz. Hallottam, hogy párszor utánam kiabált, de én, mint aki meg sem hallotta őt, rontottam a célom felé. Amint leértem a vízfátyol mögé, kezeimmel belemarkoltam a habzó áttetsző folyadékba, amely jól esően kifolyt markomból - Na végre, Agg! Lihegett a Manóm, amikor utolért.

-         Nézd, milyen gyönyörű! Merengtem el rajta.

-         Igen, valóban az, de kérlek többé ne rohanj el! Kapta el derekam.

-         Nem érzed úgy, hogy nagyon meleg van? Kacérkodtam vele. Mind a ketten jól tudtuk, hogy kora reggel révén még nem lehetett melegebb az idő 15 foknál.

-          Mire gondolsz Aggie? Húzta fel pajkosan az egyik szemöldökét.

„Kibogoztam” magam karjai közül, és elővettem a legnőiesebb énemet, amit csak tudtam. Lassan kezdtem el kigombolni az ingem gombjait, majd nadrágcsatom következett. Két perc leforgása alatt egy szál bugyiban és melltartóban álltam előtte, vad vigyorgással az arcomon, amikor felém szaladt és el akart kapni, egy könnyed mozdulattal vetettem testemet a vízesés által kimélyített tóba.

-         Na, mi van Horan beijedtél?Incselkedtem vele, miközben vizes loboncomat hátrasimítottam fejem tetején.

-         Nem szabadulsz meg tőlem! Ugrott utánam. Vártam, hogy mikor bukkan elő, de nem történt semmi. Kezdtem megijedni, hogy baj van, amikor egyszer csak kiemelkedtem a vízből. Egy kék vággyal teli szempár figyelt vissza rám, amikor felbukkant ő is a víz alól, majd kényelmesen elhelyezkedtem ölében. Kezeimmel szorosan kapaszkodtam nyakába, lábaimmal pedig átkaroltam derekát. Persze az összes smink elfolyt és, szétkenődött angyali arcán, amelyet igyekeztem nem feltűnően lemosni, de a haja az még mindig tökéletesen tartott. Nem bírtam tovább, és kihúztam a két hajgumit tincsei közül, magam sem tudom, hogy nem tűnt fel neki eddig. És ekkor kénytelen voltam elmondani, hogy eddig úgy mászkált, hogy ki volt sminkelve és a banda társai is hasonló cipőben járnak. Nem akarta elhinni, erre, letöröltem arcáról még egy kis fekete színt. Még arra sem volt időm, hogy egyig elszámoljak, de újra részese lehettem a víz alatti világnak.

-         Jó, ezt megérdemeltem! Prüszköltem.

-         Na, de beszéljünk csak arról, hogy ki is ijedt meg? Mert mintha egy szőke sellő valami hasonlóval vádolt volna meg. Csapott le ajkaimra, jobb kezével combomat kezdte simogatni.

-         Mit szólnál, ha bepótolnánk a tegnap estét? Húztam magamhoz még közelebb, és körmeimet belemélyesztettem hátába.

-         Neked bármit Aggie! Csókolt meg ismét, és mint a menyasszonyokat szokás átvinni a küszöbön kivitt a partra, ahol ráfektetett ruháinkra.

Nyakamat kezdte csókolgatni, miközben én a hátát cirógattam, vagy a hajába túrtam. Kezei sem tétlenkedtek, a melleim és a csípőm között jártak lágy táncot. A levegővétel mind kettőnk számára egyre nehezebben ment… A szívem annyira hevesen dobogott, mintha ki szeretett volna szakadni a helyéről. Óvatosan szabadított meg fehér neműmtől, majd a melleim közét kényeztette, amely apró nyögéseket csalt elő belőlem. Pár perc alatt róla is lekerült a boxer alsó, és csak mosolyogtunk egymásra, kiszerettük volna használni ennek az időnek minden pillanatát. Nem számított senki, és semmi, csak mi, és a jelen, amellyel megajándékozzuk egymást. A kondom használatának nem láttam semmi értelmét az én estemben. Az iskolákban, már ötödikesként megtanítják, hogy hogyan nem eshetsz teherbe és, hogy hogyan nem kaphatsz el különböző betegségeket. Egyik veszélye sem állhatott fent, bíztam Niall-ben, és azt szerettem volna, ha neki is annyira élvezetes lenne a szeretkezés, mint nekem. Ni ragaszkodott volna hozzá, hogy biztosra menjünk, de én erősködtem, hogy körülbelül 1% az esély arra, hogy kisbabánk legyen.

Felettem támaszkodott karjain, miközben én szégyenlősen széttártam lábaimat, ami után ő kényelmesen el tudta helyezni az ágyékát. - Agg, kérlek azonnal szólj, ha fáj, vagy rossz…

-         Shh! Emeltem mutatóujjamat szájára. - Szeretlek és bízom benned! Ezt nyomatékosítva, most én hívtam nyelveinket küzdelembe.

Behunytam szemeimet várva arra, hogy megérezzem férfiasságát… Szinte felemésztett az a néhány másodperc, amíg belém csúszott. Halk sóhajok hagyták el ajkamat, ahogy felvett egy tempót. Egyre csak gyorsított csípője ringatásán, az addig ziháló levegővételeim hangos nyögésekké formálódtak, nyakába, és vállaiba harapdostam, hogy ne sikítsam el magam. A szám végig az övén pihent, csupán, néhány pillanatra szakította meg csókunkat, amikor a kulcscsontomat áztatta nedves puszijaival. Ez maga a mámor és a varázslat. Úgy éreztem, hogy a testem felrobban, attól a forróságtól, ami a bensőmben zajlik. Az ő fel-felhorkanását igyekezett egy-egy vadabb csókban csitítani. 

***

Nem sokkal később, már egymás karjaiban pihentünk, én mellkasát birizgáltam, még ő karomszárát simogatta. Pólójával takartam mezítelen testemet, féltem, ha újra látná hegeimet kiábrándulna belőlem. Nem szólva semmit, kicsit lejjebb csúszott mellettem úgy, hogy buksija a hasamon pihenjen és, mint a múltkori fürdőszobai alkalmunkkor is minden centiméterét végigcsókolta vágásaimnak. 

-         Ugye Aggie, nem kérsz többé arra, hogy mást szeressek? Pocakomtól haladva felfelé egészen a nyakamig, bőrömön hagyott forró csókokat, amíg újra szem magasságba kerültem vele.

-         Töredelmesen fogadom, hogy soha többé nem kérlek ilyen szamárságokra! Tettem jobb kezem szívem fölé, a balt pedig füleimhez emeltem.

-         Ígéri Miss Brightmore? Orrával megbökte az enyémet.

-         Ígérem Mr. Horan! Húztam ismét közel magamhoz, és csaptam le rózsaszín ajkaira.

Kívántuk egymást újból és újból, de be kellett látnunk, hogy már lassan két órája távol voltunk táborozó barátainktól. Hosszú csókokat váltva szedelőzködtünk össze, és megbeszéltük, hogy viszünk pár fagallyat a látszatért, de majd azt hazudjuk, hogy eltévedtünk.

Visszafelé ballagva egy percre sem engedtük el egymás kezét, csupán a sátraktól néhány méterre, ahol valóban összeszedünk néhány tűzre valót. Mind a ketten vettünk egy nagy levegőt, és visszamerészkedtünk a többiek közé. Furcsa volt a nagy csend, különösen, ha a One Direction tagjairól volt szó. Összenéztünk Niall-el, a fülébe súgtam, hogy én megyek jobbra, ő meg menjen balra felfedezni a ponyvák belsejét. Biccentett fejével, majd mindkettőnk elindult a maga irányába.

-         Szerinted ez vicces, Agatha Elizabeth Brightmore? Liam hangjára összerezzentem. és félve fordultam meg. Négy, gyönyörű színekben pompázó arc figyelte minden mozdulatomat. Zayn-t nem tudom ki vállalta be, de remek munkát végzett. Először megszeppenve álltam előttük, de jobban szemügyre véve őket, hangos kuncogásokban törtem ki, amit a lányok is utánoztak. - És Niall, te elmondanád, hogy miért nem nézel ki így? Mutatott Li pirospozsgás pofijára. - Tudod, mit hagyjuk is!  Niall már szólt volna, de Payno „belefojtotta” a szót.

-         Aggie, a csajok voltak olyan rendesek, hogy elmondták, hogy az egész a te agyszüleményed volt, így mi is kigondoltunk neked valamit. Vette át a szót Harry, aki inkább hasonlított egy, a kislányok számára alakított babának, mint Harry Styles-nak. "Clau-t el ne felejtsem megdicsérni" De mi az, hogy beárultak? Jó, persze nem foghattam rá senkire, de hallgatniuk kellett volna, vagy csak azt mondani, hogy közös ötlet volt. 

-         Lányok! Néztem végig rajtuk.

-         Ne haragudj Agg, de azzal fenyegetőztek, hogy megfürdetnek a tóba. Mentegetőzött Ellie.

-         Szóval, kedves Agatha! Melyik partszakaszon szeretnél lubickolni? Kapott Louis ölbe.

-         Ha lehet egyiken se! Segítségkérően tekintettem Ni-re, aki csak nevetett rajtam, erre én résnyire összehúztam szemeimet, tudatva, ha túl leszünk ezen az egészen még kapni fog.

Nem volt mit tenni, méltóan viseltem sorsomat. A másik három lány is kapott egy kis vizet, amire hangos sikításokban törtek ki, így történt, hogy tőlük zengettek Svédország hegyei. Mire a pancsikolásnak vége volt, Tina is befutott és az álla, ha lehet még mindig a földet súrolja, hiszen, látta, hogy egy apró harag sincs köztünk a fiúkkal, és Niall karjaiban próbáltam megszáradni. Egy szót sem szólva, felhúzott orral elsétált. Még nincs vége, de ha harc, hát legyen harc. Én készen állok rá. Már magamban a győzelmi énekem dúdolgattam, amikor Louis egy hangfoszlánya megütötte füleimet: AQUAPARK…