2015. október 28., szerda

103. Fejezet: "Örökké melletted leszek!"

Sziasztok Tündérek!
Itt is volnék a következő fejezettel, remélem elnyeri tetszéseteket! :) Meg szeretném köszönni a sok díjat, amit a napokban kaptam, ígérem, ha lesz időm kitöltöm őket! :) További kellemes szünetet kívánok nektek! <3 Puszi BR

Már esteledett, homályba borult a házunk. Rátelepedett a mély nyomasztó őszi köd, amelytől egyetlen csillag sem tündökölt az égen. A szomszéd házak kéményei is csak okádták torkukból a füstöt, mintha valami házisárkány fújtatna, a kandallókban, kazánokban. Nálunk sem volt ez másképp, ropogott a száraz fa, ahogy a tűz csiklandozta oldalit. Niall mellkasának támaszkodtam a kanapén, ő pedig, úgy ölelt, mintha ez lenne rá az utolsó alkalma, közben pedig az alvó kutyusokat figyeltük. Mikor megszülettek felszalagoztuk őket, a lányok lányos színeket, pirosat, rózsaszínt, narancssárgát, a fiúk pedig kéket, zöldet és barnát kaptak a kicsi nyakukba. Ahogy így ültünk elkezdtük elnevezni őket, a legelső biztos, hogy Louis marad a csodás kis világoskék nyakba kötőjével, a többieket pedig balról jobbra kereszteltük el. Öt kislány és három kisfiú született, így nem volt könnyű dolgunk, de döntenünk kellett így a Josephine, Lucy, Heidi, Dorothy, és Agatha nevet kapták a piciny lányok, még a fiúk a Louis, Max, és Arthurt. Megjegyezném, hogy az Agatha-hoz Niall ragaszkodott, mert szerinte a kislányunkat is így kellene nevezni, mire leszögeztem, hogy nem, így megállapodtunk, hogy az egyiket mindenféleképpen Aggie-nek kell, hogy hívják. 


-         Álmos vagy már Manóm? Döntöttem hátra fejem, hogy szemébe tudjak nézni.
-         Igazság szerint nagyon is, de még korán van. Anyukád most főzi a vacsorát, nem akarom kikosarazni.
-         Aham! Értem-értem lemondasz rólam a kajáért… Hát jól van, megyek is, nem zavarok tovább. Kókasztottam le a fejem, de mindent viccből csináltam, nem akartam, hogy újból elhagyjon, és ne lássam.
-         Hová indul a szép hölgy? Rántott vissza az ölébe.
-         Meg akartam mutatni az új fehér neműmet a barátomnak, de ő nem kíváncsi rá.
-         Milyen férfi az ilyen, aki ezt az ajánlatot visszautasítja? Kapott a szívéhez.
-         Olyan, aki jobban szereti a hasát, mint engem. Grimaszoltam.
-         Hát ezt nem hagyhatom annyiban! Állt fel velem, ölében tartva, mintha pehelysúlyban lennék.
-         De a barátom meg ne tudja! Intettem halkabbra.
-         Nem fogja! Puszilta meg orrom, és vitt fel a szobámba. Anya közben ránk szólt, hogy óvatosan, de az egyik fülünkön be a másikon ki. Szinte bekeringőztünk a helységbe és egyből az ágyba estünk. Arcát az enyémhez vonta, ajkait az enyémnek érintette. Orromat végighúztam bőrén állától a füléig. Ajkai egyből rabul ejtették enyéimet, nyelveink egyből reagáltak a másikéra. Kezeim a hátán játszadoznak, majd egy gyors mozdulattal szabadítottam meg pólójától. Csípőmnél vont magához, vágyát farmerján keresztül is éreztem. Pulóveremet felhúzta és mezítelen testem csókolgatásába kezdett. Nyakába harapdostam és ziháltam, mialatt ő levetette ruházatomat. Meztelenül feküdtem előtte, még ő is levetkőzött. Teste melege átjárta testem, amelytől megborzongtam. Lehunytam szemeimet, amikor belém hatolt. Karjaimat a fejem fölé tette és kulcscsontomat kényeztette. Lábaim derekára fonódtak és tartottam őt szorosan. Néztük egymást, izmai megfeszültek, ahogy gyorsabb tempóra váltott.
-         Még-még! Orgazmusom kezdetét vette, testem megmerevedett, majd Niall megnyugodva arcát nyakamba fúrta. 
-         Szeretlek Aggie!
-         Én is szeretlek Niall, nagyon szeretlek! Felkuncogott és megtörölte izzadt homlokomat.
-         Hiányoztál! Többet nem akarom, hogy ne csókolj meg, vagy, hogy ne szólj hozzám. Kellesz nekem mindenestül, ahogy vagy.
-         Nagyon régóta vártam már erre, az estére. Hülye voltam Niall, de ezt már megszokhattad volna.
-         Nem kellett volna, akkor egy szó nélkül eljönnöm, utána pedig letámadni téged, nagyon bánom, de nem tudom visszacsinálni.
-         Nem is kell! Fogtam tenyerembe arcát.
-         Voltál már szerelmes Agg? Olyan mindent elsöprő szerelmes?
-         Igen, de általában hamar vége is lett. Az oviban Patrick Braun-ba, a suliban Gale Lavern-be, a gimiben pedig Ryan Tanner-be, de egyiknek sem voltam az esete.
-         Hát az meg, hogy lehet?
-         Nem tudom, de jobb is, hogy így alakult, mert helyettük lett egy örök szerelmem.
-         És te voltál már szerelmes Niall Horan?
-         Voltak lányok igen, de egyik sem volt az igazi, kivéve egy lányt, aki megváltoztatott.
-         Valóban? Csodálkoztam. - Sokáig voltatok együtt? Hogy hívják?
-         Igen! Agatha Brightmore a neve, és még nem tudom, hogy ő hogy tervez velem, de én vele akarom leélni az életemet, és nem tudom, ha megkérném a kezét igent mondana e. Erre a kérdésére elhúzódtam tőle, csak a szemeit néztem, hogy komolyan gondolja e, de egy szem szikrát sem láttam arra, hogy ugratna engem. 


-         Niall, hogy is vehetnél el? Ültem fel.
-         Úgy, ahogy egy átlagos pár össze szokott házasodni. Tudod templom, virágok, vendégek…
-         Persze tudom, de nemet mondanék, ha megkérnél. Nem azért, mert nem szeretlek, hiszen az előbb mondtam el, hogy mit érzek, de még csak 22 évesek vagyunk, neked a világot kell járnod.
-         Aggie, ez ne gördítsen akadályt elénk. Te vagy az igazi és 18 évesen is elvettelek volna, ha akkor találkozunk. Jövőre szünetünk lesz és ha…
-         Ha igent mondanék, már jövő évben megtarthatnánk az esküvőt. ..
-         Ezt úgy mondtad, hogy kivehető volt belőle a válasz.
-         Adj nekem időt Niall. Át kell gondolnom a dolgokat. Hogyan élnénk és hol, hogyan vészelnénk át a távolságot, hogyan kellene kezelnem a paparazzikat. Nem vagyok még felkészülve az igenre, hiszen még csak egy nagy gyerek vagyok, ahogy csak te. Fogtam fejem.
-         Ne haragudj, hogy felhoztam ezt, hiba volt. Kelt ki mellőlem, felkapta ruháit és magamba hagyott.
-         Miért csinálja ezt velem? Most utána kell mennem, bocsánatot kell kérnem az érzéseimért… Én is felkeltem, felöltöztem, és elindultam megkeresni a Manómat. Benéztem minden hová, de nem találtam a házban, így kint kellett kutakodnom a sötétben, azonban körvonalai alapján hamar meg is találtam ott, ahol én szoktam szomorkodni, a tó melletti hintán.
-         Niall…
-         Aggie, semmi baj, ha nem most, majd egyszer… Megértelek.
-         De tudom, hogy megbántottalak.
-         Nem bántottál meg, azzal, hogy őszinte voltál. Hátát néztem, ahogy fel-felsóhajt.
-         Magadra hagylak, addig én becsomagolok a holnapi induláshoz, feltéve, hogy még el akarsz vinni.
-         Nyugodtan csomagolj, majd megyek én is!
Besiettem a házba, ahol anya ténykedett, nem kérdezett semmit, ahogy meglátott, mert abban a pillanatban elsírtam volna magamat. Előszedtem újra a rózsaszín utazómat, és amit eddig kipakoltam, tehettem vissza. Elvesztem, nem tudtam, hogy Niall valóban el akar e vinni, vagy csak nem akart már megbántani azzal, hogy megígérte, aztán bejelenti, hogy mégse, azért, mert kimutattam az mit rejt a belsőm. De igazam van, ezzel győzködtem magam… Ahogy pakolásztam egy meleg tenyér csúszott a hasamra.
-         Segítsek?
-         Nem fontos!
-         De én szeretnék. Akadékoskodott.
-         Mondom, hogy nem kell! És ekkor szilánkokra tört a kedvenc parfümöm üvegcséje. – Összetakarítom! Szedtem fölfelé a darabkákat, de az egyik megvágta tenyerem, amelyből azonnal folyni kezdett vörös vérem.
-         Gyere gyorsan, tegyük víz alá! Kísért Ni az oldalán tartva a fürdőbe, ahol a hideg víz jót tett a vágásnak.  Niall kérdezgetni kezdett hol van a fertőtlenítő és a kötszerek, de mondtam neki, hogy megoldom magam is.
-         Ennyire utálsz, hogy már azt sem engeded meg, hogy bekössem a kezed?
-         Szerinted odaadnám magam egy olyan fiúnak, akit utálok? – Nem értelek. Előbb még szeretkeztünk, mondtam valamit, ami nem tetszett és bevágtad a durcit… Én nem akarom, hogy rám kényszerítsd a véleményed, vagy napokig ne szólj hozzám, ha kimerem mondani, amit gondolok. Ezt néztem 21 éven keresztül a szüleimnél is. Anya napokat sírt, amíg apa nem szólt hozzá, én ezt nem akarom. Ez fáj nekem Niall, nem azt mondtam, hogy sosem megyek hozzád, hanem azt, hogy nem most…
-         Boldog életet akarok neked biztosítani, nem pedig egy kényszerházasságot, amiben szenvedsz. Azt szeretném, ha a gyerekeinknek mi lennénk a példa arra, hogy milyen egy igazi házasság és milyen egy igaz családi élet. Mindegy, hogy mikor mondasz igent, az is elég, ha 40 év múlva, az számít, hogy boldog légy.
-         Ha nem baj, nem 60 évesen akarok Mrs. Horan lenni. Nevettem, sírásomban.
-         Akkor utazunk Írországba?
-         Igen utazunk! Borultam nyakába. Kezemet bekötöttük, és elbúcsúztunk a szüleimtől, mert úgy beszéltük meg, hogy reggel korán indulunk. Nehéz szívvel, de elköszöntem az összes újszülöttől is és megígértem nekik, hogy hamarosan újra fogunk találkozni, és ha lehet, ne egyenek meg, mert hát mégis csak én voltam a „szülésznő” aki világra segítette őket.
***
Dublin-ba két biztonsági emberrel utaztunk egy magánrepülőgépen, a repülőtéren pedig Tina várt ránk. Ahogy megláttam, egyből arra a képre tudtam gondolni, de még időm sem volt felucsúdni, mert már Niall nyakában csüngött, két puszit adva arcára. A Manóm is elég illetődötten fogadta közeledését, de nem bántotta meg azzal, hogy ellöki magától. És, hogy én mit kaptam? Pár szánakozó pillantást és egy odavetett „sziát”. Megverem, csak is ez lebegett a szemem előtt, hogy egy tortát szívesen az arcába nyomnék, és az talán, de csak talán elfedné az a savanyú képét. Nem vagyok egy ideges és féltékeny lány, de ez már sok.
-         Én is örülök Tina, hogy újra látlak… Fancsarítottam a számmal, úgy, hogy ne vegyék észre.
-         Aggie, csodálkozok, hogy most itt vagy, hiszen úgy volt, hogy Niall szingli…
-         Tina, megbeszéltük a dolgainkat. Állította le őt a kedvesem.
-         Tina, a többi fiú szerelmi életével is ilyen kiemelten foglalkozol? Kérdésemre, tett egy 360 fokos fordulatot és intett a sofőröknek, hogy indulhatunk.
-         Val, mi apához megyünk! Kapta ki Ni az egyik kulcsot az egyik biztonsági kezéből.
-         Mi az, hogy apához? Niall ne idegesíts fel!
-         Így egyeztünk meg, hogy amíg itt vagyunk én a családomnál leszek a többiek pedig a szállodában… - És itt van Aggie, akit be szeretnék otthon mutatni. Ezt már nem bírta tovább a kedves asszisztens.
-         Azt csinálsz, amit akarsz! Szállt be abba az autóba, amivel nekünk kellett volna elhajtani. Nem rendezett cirkuszt, bár láttam, hogy szívesen megtette volna, de akkor Ni egy hisztis tyúknak titulája, amit el akart kerülni, de én átláttam rajta.
-         Niall, biztos vagy ebben? Kérdeztem, ahogy felbőgött a motor.
-         Miben Édesem?
-         Hogy hazavigyél…
-         Ha el akarnál szaladni, akkor sem engednélek.
Egy órás volt az út Dublin-ból, Mullingar városába, tipikus ír településre érkeztünk meg, mégis olyan volt, mintha hazaértem volna. Ni vezetés közben, ide-oda mutogatott, hogy mit fogunk majd megnézni, máris a szívembe zártam a téglaházakat, és a kis boltokat.
-         Még két utca és ott vagyunk! Szólalt meg a Manóm mellettem, ahogy nézelődtem.
-         Örülök, de az az igazság, hogy elkezdtem félni. Szorítottam a hasamat és nagy levegőket vettem.
-         Semmitől sem kell félned! Nyúlt kezemért és lehelt rá egy csókot. – Nagyon fognak neked örülni, Theo odáig lesz érted.
-         Ott leszel mellettem?

-         Örökké melletted leszek! 


2015. október 22., csütörtök

102. Fejezet: Egy két éves pelenkás legyőzött?

Sziasztok Tündérek!
Tudom,nagyon reggel van még, de ma későn érek haza és azt szerettem volna, hogy ne várjatok tovább. Szóval jó olvasást kívánok és gyönyörű őszi szünetet! <3 Puszi BR

Kézbőrömet égette érintése, fejét hátrahajtotta a fotel támlájának, mély levegőket vett. Ádámcsutkája, most teljesen kirajzolódott, ami arra késztette ajkaimat, hogy fedezzem fel nyakát, de megálljt parancsoltam magamnak. Elvégre ő volt az, aki megbántott. Rég szerelmeskedtünk és ez érződött rajtunk. Vágy volt szemeiben, amelyekkel engem bámult, jobb kezével hátrasimította hajamat fülem mögé.
-         Túl szép vagy, hogy elrejtsed az arcod.
-         Ez az újfajta, Niall Horan meghódítja a nőket szöveg? Mosolyogtam.
-         Nem, ez inkább Niall Horan megmondja az igazat.
-         Nem hiszek neked! Csóváltam meg a fejem.
-         Miért?
-         Mert, csak vissza akarsz csábítani, aminek én ellen fogok állni. Ne hidd, hogy olyan könnyen a karjaidba omlok… Bár ezt a két szép szeméért is megtettem volna. Elveszek bennük, főleg ilyen pillanatokban, amikor izzanak, mint a parázs.
-         Nem tagadom, hogy a fő célom, hogy beleharaphassak újra abba a gyönyörű halvány rózsaszín csacsogóba. Tekintete számra tévedt.
-         Chö, milyen elvárásai vannak az úrnak? Én a helyedben örülnék, hogy beengedtek. Élcelődtünk egymással, ami még inkább hergelt bennünket. – Amúgy is, épp egy szülőszobában ülünk.
-         Jajj Aggie, csak kérlek, bocsáss meg, ha az kell hozzá, hogy megkérjem a kezed, most azonnal megteszem.
-         És szerinted igent mondanék neked? Mai napig fájnak azok a szavak, amiket mondtál, és aminek néztél, vagy hittél. Nekem nem kell egy olyan férj, aki akár hányszor elmegyek szórakozni azzal fogad otthon, hogy na hány pasival voltál?
-         Legbelül, te is tudod, hogy semmit nem gondoltam komolyan. Most először engedte el kezemet.
-         Én már nem tudom, mit higgyek! Járkált fel, alá a szobában, ami engem is idegesített, nemhogy az épp szülő Bella-t.
-         Niall abbahagynád, kérlek a keringőt? Hűtsd le magad, ott az ajtó! Mutattam a kijárat felé.
-         Befejeztem! Ült vissza mellém, majd folytatta. – De, akkor áruld el, hogy mivel tudnálak meggyőzni?
-         Légy velem, legalább egy teljes héten át. Éreznem kell téged, tudnom, hogy velem vagy. Tudom, hogy ez olyan, mint a lehetetlen küldetés.
-         Jó! Vágta rá egyből.
-         Semmi kifogás, hogy meglátnak, utazni kell stb., stb.?
-         Rólad van szó, így nem lehetnek kifogások és már ki is találtam, hogy leszünk együtt.
-         Ha, tetszik az ötlet megadom magam és megcsókolhatsz.
-         Csak akkor, ha tetszik a terv? Húzta fel egyik szemöldökét.
-         Igen, úgyhogy ajánlom, hogy szuper legyen.
-         Oké, akkor vázolom. Három nap múlva lesz az otthoni koncert Dublin-ban, arra gondoltam, hogy hazautazol velem apához, megismerheted végre a családomat és a koncert után maradunk még egy hetet, elviszlek mindenhová Mullingar-ban, és megmutatok minden helyet, ahol felnőttem. Mit szólsz? Csillogtak szemei és várta, hogy a karjaiba vehessen.
-         Még egy kérdés! A londoni show-ra jöhet velem Liz és Clau is?
-         Aggie, ezt most komolyan megkérdezted? Holnapra plusz két VIP jegy rendel. Így megfelel Tündérem?
-         Régen szólítottál már így… Somolyogtam orrom alatt és nem volt más kívánságom, hogy ajkamat újra az övén érezzem. – Ettől jobbat magam sem tudtam volna kitalálni. Dicsértem meg lángelméjét.
-         Még áll az ajánlat a csókra?
-         Hát, azt várom, már fél perce, hogy rászánd magad. Néztem meg körmeimet, mintha unatkoznék. Nem kellett neki kétszer mondanom, megemelte állam, és lágyan súrolta ajkamat az övével. Gyorsabban kezdtem el venni a levegőt, kissé megnyitottam számat, ahogy ez megtörtént le is csapott alsó ajkamra, kissé beleharapott, majd nyelvével  a nyelvemet csiklandozta. Egy csók volt tőle, ami visszarepített a jelenbe és, ami újra segít élnem. Hosszú pecekig vívtak nyelveink csatát, de levegőhiányban szenvedve, zihálva állóháborút parancsoltam. Homlokom az övének döntöttem és csak fújtattam.
-         Jól vagy Édesem?
-         Persze, de ezt, azután folytassuk, hogy megszülettek a kicsik. Utánuk, csak is a tiéd leszek.
-         Szavadon foglak!
-         Ajánlom is Horan!
***
Már reggel, hat óra is elmúlt, amikor Bella megviselve pihent még kölykei mellette szuszogtak. Ezzel a látvánnyal azt hiszem sosem fogok betelni. Nyolc pihe-puha gombóc forgolódott jobbról-balra, hol ásítottak, vagy a nyelvüket nyújtogatták. 


Anyáékról továbbra sem tudtam semmit, de úgy éreztem nincs miért izgulnom velük kapcsolatban. Ni-nek nagyon sokkal tartozom, hiszen itt éjszakázott velem, segített, amikor az egyik kis lurkó elakadt. Nagyon elfáradtunk, így időközben felfeküdtünk a díványra, hogy ott pihenjük ki a nehéz estét.
Kuncogásra nyitottam ki szemeimet, anya és apa elmosódott körvonalai rajzolódtak ki előttem. Óvatosan lefejtettem magamról a Manóm kezeit és átinvitálva a szüleimet a konyhába vontam őket kérdőre.
-         Hát, ti mégis hol jártatok? Vagy tízszer telefonáltam, üzenetet küldtem, de semmi. Próbáltam halkan felemelni a hangom.
-         Álljon meg a menet kisasszony! Horkant föl apa. – Tudtommal még mi vagyunk a szüleid és nem fordítva. Megígértük, hogy sietünk, de eltévedtünk, későn értünk vissza a találkozóhelyre, nem volt térerő és még sorolhatnám.
-         Bocsánat, de aggódtam, másfelől pedig, ha visszamegyünk a nappaliba ti is megismerhetitek Bel picinyeit.
-         Megszülettek! Sikított fel anyu a kelleténél hangosabban is, és már szaladt is, hogy megkukkantsa őket. Azonban belépve engem, most nem a kölykök látvány ragadott el, hanem a pamlagon heverő Niall. Anyukám örömében a sírást is elkezdte, ahogy megsimította őket. Közben apa észrevette a durmoló macimat.
-         Aggie? Niall mit keres itt? Nem, mintha zavarna, csak furcsállom a dolgot, mert a minap, még szó szerint elüldözted.  
-         Történt, egy s más, majd elmesélem, de szerintem, most jobb lesz ha felébresztem. Odasétáltam hozzá, leültem az addigi helyemre és finoman cirógatni kezdtem az arcát, amely hatására mosolyra húzódott a szája széle. – Ébresztő Szívem, már itthon vannak apuék! Csókoltam homlokon. Lassan kinyitotta szemét és, amint tudatosult benne, hogy mi a helyzet felpattant és üdvözölte felmenőimet.
-         Jó reggelt Mr. Brightmore és Mrs. Brightmore!
-         Szervusz Niall, örülök, hogy itt vagy!  Fogott kezet a két férfi. – És köszönöm, hogy segítettél Aggi-nek, habár, nem tudom, hogy vagy itt, de hálás vagyok.
Miután mindenki megnyugodott, anyu felajánlotta, hogy készít reggelit, amit be kell valljam, most nagyon szívesen fogadtunk, addig még anya ténykedett a konyhában, Niall-t magam után siettetve, estünk be a szobámba, rá egyenesen az ágyra.
-         Boldog vagyok! Másztam fölé és haraptam meg fülcimpáját.
-         Ha te boldog vagy, akkor én mit mondjak? Szeretlek! Tegnap este belém fojtottad, de most csak azért s kimondtam.
-         Én is szeretlek! Érintettem össze orrunkat.
-         Mesélj Tündérem, mi történt veled, amióta elmentem… Legszívesebben, beszámoltam volna neki Tay-ról és a történtekről, ugyanis nem hagy nyugodni a lelkiismeret, amiért hazudok neki.
-         Amikor elmentél, el akartam mondani, hogy pár hete elkezdtem szedni egy gyógyszert, amit Dr. Richards írt fel. Ez egy hormon gyógyszer, amely segíti az ovulációt, más nem nagyon történt velem. Pirultam el a végén, amiért megint csak nem volt erőm beszámolni mi is történt valójában. Tudtam, ha megteszem Niall kinyírja Taylort, vagyis valami patália kerekedne belőle, amit nagyon nem szeretnék. Főleg, hogy másnap tele lennének vele az újságok és mi egyéb hírportál. Nem, ezt sose tudhatja meg, ezt a titkot a sírba kell vinnem magammal.
-         Kicsim ez szuper, de annyira sápadt lettél, hogy félek, most itt helyben összeesel rajtam.
-         Oh, igen, kicsit ingadozni szokott mostanság a vércukrom, ettől az új készítménytől. Hazudok és hazudok, aminek általában az a következménye, hogy az igazság mindig kiderül, de amíg én itt vagyok tuti nem fog.
-         Feküdj csak, fordított le maga mellé, az kéne még nekem, hogy elájulj aztán én a diliházban kötnék ki, mert megőrülnék attól ha valami baj történne veled… Én csak süllyedtem szégyenemben, próbáltam magam minél kisebbre összehúzni, mintha itt sem lennék. A vérnyomása máris az egekben, pedig csak annyit mondtam, hogy leesett a vércukrom. Utálom ezt a hazudozást, de nem tehetek mást.
-         Niall nagylány vagyok már és vigyázok magamra, persze nem akadályozlak benne, hogy néha megments. Ne aggódj, szólok azonnal, ha valami baj lenne. Cirógattam meg arcát, amiért kaptam egy tenyér puszit.
-         És veled mizujs és Tina-val? Láttam képeket, az interneten. - Tettem hozzá, hátha elmeséli, mi volt az az ölelkezős este. Nem akartam féltékenynek látszani, de nőből vagyok.
-         Most ezt miért kérded? Mi lenne, ő az asszisztensük és jól érezzük együtt magunkat és pont, és valószínűleg azért látsz együtt, mert együtt dolgozunk. Édesanyám hangja pedig pont ekkor visszhangzott a lakásban.
-         Gyerekek! Gyertek le kérlek, kész a reggeli! Anya kiabált az emeletre.
-         Megyünk! szóltam vissza, már léptem is volna, de Ni lefogott és csak az ő segítségével sétálhattam le. Nem hittem, hogy így megijesztem, de sikerült, és mindezt ki miatt, inkább nem akarok rá emlékezni. Ahogy leértünk helyet is foglaltunk a nagy tölgyfa étkezőasztalnál. Rántotta, palacsinta és frissen főtt csipke tea illata lengte be konyhánkat. Niall már ki lehetett éhezve, az otthoni ízekre, csak úgy habzsolta  az elénk tett reggelit. Féltem, hogy megfullad itt mellettem, annyira nagy étvággyal nyeli a falatokat.
-         Édesem, lassabban! Simogattam meg a hátát. –Van még, én is csinálok neked, ha elfogyna.
-         Köszönöm, jó pár hónapja már, hogy anya főztjéből ehettem otthon.
-         Ahj… Húztam magamhoz, hogy puszijaimmal enyhítsem honvágyát. – Két hét múlva, otthon leszel, gondolj erre. Ott lesz a kicsi Theo is, aki már biztosan alig várja, hogy újra láthassa a nagybácsiját és én is alig várom, hogy megismerjem őt.
-         Nagy nőcsábász, előre szólok.
-         Volt kitől örökölnie, mert egy nagyon jóképű pasi ül itt előttem.
-         Családi vonás.
-         Miről megy a csevej? Érdeklődött apa, amikor leült mellénk.
-         Niall édes unokaöccséről. Theo-nak hívják, két éves és egyszerűen szavakkal el sem tudom mondani mennyire aranyos. Képekből ismerem csak, de ő a kisszerelmem. 


-         Egy két éves pelenkás legyőzött? Lebiggyesztette szájjal bólogatott maga elé.
-         Hát Horan igyekezned kell, mert odáig vagyok érte. De az igyekezetre van is egy ötletem súgtam fülébe, hogy apa ne hallja.
-         Szeretném, ha ma itt maradnál velem. Itt tudsz maradni? Kérlek?
-         Nem! Vigyorgott.
-         Mi az, hogy nem? Most én hőköltem meg.
-         Szerintem előbb Theo-val kéne tisztáznom a dolgokat, tudod, mint férfi a férfival.
-         De bolond vagy! Böktem vállba, csak kacagni tudott rajtam és azon, hogy bejöttek számításai.
-         Maradok, hogyne maradnék! Persze, ha Mr Brightmore is beleegyezik. Tekintett apára, aki eddig kicsit háttérbe volt szorulva.
-         Nyugodtan maradj, amíg csak jólesik. Tárta szét apum a kezeit.
***

Délután, már nem mertem felhozni a Tina témát, el is felejtette már reggel óta, én azonban nem tudtam, de bízom benne. Sosem emlegeti, nem is beszél róla, ami számomra elég megnyugvást hozott ahhoz, hogy élvezni tudjam a vele töltött időt. Alig vártam az estét, hiszen mind a ketten csak egyvalamire vágytunk, amióta Niall meglátogatott és bocsánatot kért, és az nem volt más, mint a másik.