2016. február 28., vasárnap

123. Fejezet: Hawaii

Sziasztok Tündérek! 
Az utolsó előtti fejezettel köszönök most be nektek, remélem tetszeni fog! :) <3 Puszi BR

Mesébe illő esküvőm volt a mesebeli hercegemmel. A buli egészen reggelig tartott, mire az utolsó vendégektől is búcsút vettünk. Álmosan dőltem Ni karjaiba és nem vágytam másra, mint egy kiadós alvásra. A nászéjszakánkat úgy határoztunk, hogy a nászutunkon fogjuk bepótolni. Pár nap elteltével Niall az instagramján tudatta a nagyvilággal, hogy most már ő egy büszke férj, valamint egy képet posztolt pocakomról, amihez a következőket írta: „ Ikreink és az ő csodálatos anyukájuk.”  Több mint két millió visszajelzést kaptunk, amik melengették szívem. Apropó nászút…


***
Esküvőnk után egy héttel utaztunk a csodás Hawaii-ra, azon belül is Honolulu szigetére. Már a megérkezésünk pillanatában éreztem, hogy ez a felejthetetlen utazás lesz mind a kettőnk számára. A gépből kilépve éreztem a sós tenger illatát, arcom a meleg nap sugarai simogatták, bőröm lágy szellő cirógatta. Egy lenge kis ruhát viseltem, amiben kényelmes éreztem magam, míg a férjem derekam karolta. Nagyon nagy titokban volt tartva az esküvő, valamint a nászút színhelye is, ám a szemfüles riporterektől, rajongóktól itt sem szabadultunk. Néhányan odakiabáltak nekünk a reptéren: „Gratulálunk!” Hihetetlenül jó érzés volt végre, hogy nem kell titkolóznunk, hogy megmutathatom az Angyalkáimat mindenkinek.
Niall mellkasának dőlve élveztem a szállodához vezető utat, ami elég kanyargós volt, nem egyszer szóltam a sofőrnek, hogy álljunk meg, mert a gyomrom felkavarodott. A fél órás út, másfél órásra sikeredett miattam. Sajnáltam a fiúkat, mert nagyon meleg volt az idő, és még az én kínlódásomat is hallgatniuk kellett. Az út végéhez érve tudatosult bennem, hogy nem szállodában fogunk lakni, amíg itt vagyunk, hanem Ni külön erre a célra bérelt egy luxusházat, ahol csak mi lehetünk kettesben. A hegytetőn állva be lehetett látni az egész várost.  Én nem is foglalkoztam a csomagokkal, csak besiettem az épületbe, és szemem-szám elállt a csodálkozástól. Boldogságomban, ott pörögtem a nappali közepén, amikor Niall elkapott.
-         Tetszik Mrs. Horan? – bújt nyakamba.
-         Sok szép helyen jártam már veletek, és sok szép dolgot is láttam, de ez valami hihetetlen.  – csókoltam meg.
-         Azt szeretném, ha ezentúl királynői életed lenne mellettem.
-         Elkényeztetsz…
-         Mert nagyon szeretlek. – puszilgatta vállam.
-         Én is, de ettől még nem kell rám költened az összes pénzed.
-         Ez a pénz már a tiéd is.
-         Niall…
-         Egy szót se többet erről! Inkább gyere, nézzünk szét! – kulcsolta össze ujjainkat, és körbevezetett a lakásban. Nem tudtam hova kapjam a fejem. Nyitott teraszrészünk volt napozóágyakkal, és egy nagy medencével, saját konyha, gyönyörű fa konyhaszekrénnyel, és márványpulttal. A nappaliban bőr kanapék, és fotelek szolgálták a kényelmet, a fürdőben pedig elfért volna a Lizzel közös lakásunk is, majd következett a számunkra oly meghitt hely, a hálószoba. A falak fehér színűek voltak, hatalmas francia ágy tette ki a szoba felét, a falakon képek lógtak, és egy nagy ablakon keresztül látni lehetett az óceánt.
-         Ez Csodaország? – néztem a Manóra.
-         Aminek te képzeld, az lesz.
-         Mit szólnál, ha kimennék fürdeni? Felveszem neked az új bikinimet. – kacérkodtam vele.
-         Ezt nem lehet kihagyni! – kapott ölbe, majd letett és behozta nekem bőröndömet.
-         Öltözz nyugodtan, addig kint leszek!
-         Niall, nem kell kimenned, mert átöltözök. Most már a feleséged vagyok, de eddig sem kértem soha, hogy menj ki.
-         Csak nem szeretném, hogy zavarban légy.
-         Ni, láttál már meztelenül, és elfogadtál olyannak amilyen vagyok.
-         Rendben! – léptem hozzá közelebb, és átöleltem. Ezután átöltöztünk, és magamhoz véve két törülközőt, a napszemüvegem, és szalmakalapom, ültem le az egyik napozóágy szélére. A Manó a naptejes üvegcsével állt felettem, és gyengéden bekente hátam, majd pocakom, és fejest ugrott a medence habjaiba. Lehűtötte felhevült testét, engem is hívott, de csupán csak a lábam lógattam a langyos vízbe, mert semmilyen fertőzést nem szerettem volna elkapni, amivel ártok a kicsiknek.  
Estefelé vonultunk csak vissza, mire Niall közölte velem, hogy van egy meglepetése, 15 perc múlva legyek indulásra készen.
Úgy cselekedtem, ahogy kérte. Nem estem túlzásba sem a ruha, sem a smink, és sem a haj terén. Egy halvány bézs színű tüllös kis ruhát vettem fel, hajamat lazán, loknikban hagytam, egy orchideát tűztem bele. Sminkem csak szempillaspirál, és szájfény voltak. Ahogy kiléptem a fürdőből Niall már várt rám egy nagy orchidea csokorral a kezében. Ő is fessen kicsípte magát, lazán kigombolt kék inget viselt, farmer térdnadrággal.
-         Édesem, csodás vagy! – kaptam két puszit tőle, és a virágokat.
-         Niall Horan te pedig egyszerűen szívdöglesztő vagy! – haraptam bele alsó ajkába, amire felszisszent.
-         Indulhatunk?
-         Igen, ha elárulod, hogy hová viszel.
-         Ne most kezdjük ezt Agg! Ha elmondom oda a meglepetés.
-         Aham, így vittél el Disneyland-be is, ott megkérted a kezem, most megint valami titkos helyre megyünk, ott majd a válási papírokat akarod velem aláíratni?
-         Erre már inkább nem mondok semmit. – nevetett.
-         Ne is! Na jó igyekezzünk, mielőtt meg nem gondolom magam. – toltam kifelé a bejárati ajtón.
Beszálltunk a kibérelt kocsinkba, és a város felé vettük utunkat. Ni próbálta az egészet elviccelni, de bevallom féltem az ilyenfajta meglepetésektől. Keresztülverekedtük magunkat a tömegközlekedésén, majd Niall lekanyarodott egy kies tájra, leállította a motort, kisegített az autóból, és ölében sétált velem a homokos tengerparton egy kis bungalóig. Két személyre megterített asztalka várt, gyertyafénnyel, és lámpásokkal. Lekéredzkedtem kezei közül, és közelebb sétáltam megcsodálni az éjszakában pislákoló fényeket. Az óceán morajlása zúgott füleinkbe, a homok bársonyossága pedig kényeztette lábainkat.


-         Mit szólnál egy romantikus vacsorához? – Ni hangja törte meg az idillt.
-         Mondd csak, mikor tervelted te ezt ki? Szeretlek.
-         Én is édesem, ezért foglalj helyet, majd én kiszolgállak! Kicsikék éhesek már?
-         A hasam korgásából ítélve nagyon is. – húzta nekem ki a széket, és hirtelen kis séffé változott.
-         Ízlik? – kérdezte, mikor már az ő tányérján is volt étel.
-         Nagyon finom, de nem tudok rájönni, hogy mi ez.
-         Palacsintát eszel, padlizsánnal, és egy kis majonézzel.
-         Köszönöm! – néztem rá szerelmesen.
-         Na, de mit?
-         Niall, ne vicceld el!
-         Én köszönöm, hogy most veled ülhetek itt. Hoztam egy kis pezsgőt is.
-         Tudod, hogy nem ihatok. – forgattam meg szemeimet.
-         De nem lennék méltán híres, ha nem kölyökpezsgőt hoztam volna.
-         Szerencséd. – mosolyogtam rá.
-         Benne lennél még egy ajándékba? Ehhez már sehová nem kell menni, csak annyit kérek, hogy hunyd be a szemed.
-         Az agyamra mész! – csóváltam a fejem.
-         Már ilyen korán? Mi lesz velünk később? Ez fontos Tündérem. – váltott komoly hangnemre.
-         Rendben! – csuktam be szemeimet. Hallottam, hogy valamit szöszmötölt körülöttem.
-         Kinyithatod! – hallottam meg a varázsszót. Valamiféle tervrajz féleség feküdt az asztalon, egy hatalmas, kertes ház fotójával.
-         Mi ez? – pislogtam rá.
-         Ha te is szeretnéd a jövőbeli otthonunk. Elhoztam neked a terveket az átalakításról, és a telefonomon vannak képek a babaszobáról. - hirtelen a nevem is elfelejtettem. Van egy közös házunk, egy családi házunk. Nem mutattam kifelé, de belül egy hangyányit dühös voltam Ni-re, amiért egyedül döntött arról, hogy hol is éljünk. Az első szempont az volt, hogy megnéztem hol található ez a szépség, mert minél közelebb szeretnék maradni Lizhez.
-         Már meg is vetted?
-         Csak a hívásomra várnak. Látom nem vagy valami lelkes.
-         De az vagyok, csak előbb is megkérdezhettél volna. Niall férj és feleség vagyunk innentől az ilyen dolgokat meg kell beszélnünk. Van két kisbaba a pocakomba, akiket nem szeretnék elszakítani a nagyszülőktől. Lehet, hogy most haragudni fogsz rám, de én veled együtt szeretnék nézelődni, hogy hol telepedjünk le.
-         Jó! – adta tudtomra ennyivel, hogy nem fog velem szóba állni.
-         Nem akartam elrontani ezt az estét, sajnálom, de ez van a szívemen.
-         Pedig sikerült elrontanod! – ezzel magamra hagyott. Szép mondhatom, alig vette el egy hete, és itt hagy egy magányos parton, a mézeshetünkön, azért mert meg mertem mondani a véleményem. Ha egy olyan feleség kell neki, aki csak tűr, és hallgat, akkor rossz nőt vett el. Már vagy fél órája üldögéltem magamban a homokban a holdat, és csillagokat bámulva, amikor újra éreztem jelenlétét a hátamnál.
-         Nem vagyok arra kíváncsi, hogy miért hagytál magamra a sötétben, a nászúton. Haza szeretnék menni! – próbáltam fölállni több-kevesebb sikerrel.
-         Igen, egy barom vagyok, de már ezt is megszokhattad volna tőlem.
-         Legalább beismered. – néztem félre.
-         Úgy lesz minden, ahogy szeretnéd.
-         Oh, köszönöm, igazán rendes tőled! Ezt mondhattad volna akkor is, amikor itt hagytál.
-         Agg…
-         Most már mindig ez lesz? Ha valami nem tetszik, ott hagysz? Én nem akarok ilyen életet…
-         Nem lesz ilyen életed, ígérem neked. Ez volt az utolsó ilyen alkalom. – fogta kezei közé arcomat.
-         Aztán én hülye mindig megbocsájtok, mert előveszed ezeket a kiskutya szemeidet.
-         Akkor nem kell a ház?
-         Nem kell!
-         Jól van, lemondom, csak bocsáss meg nekem.
-         Egy feltételem van a megbocsájtáshoz.
-         Éspedig?
-         Ha végre megadod nekem a várva várt nászéjszakát.
-         Ezer örömmel! – húzódott vigyorra szája. A Hold fénye alatt lettem újra az övé. Óvatosan bánt velem, mint egy porcelánbabával. Semmit sem erőltetett, ami a babáinkra veszélyes lett volna. Vadul csókoltuk egymást, amíg a levegő hiánya arra nem kényszerített minket, hogy elváljanak ajkaink.  
-         Ugye már nem haragszol? – kérdezte hátamat simogatva.
-         Őszintén haragszom, de megígérted, hogy többé nem csinálsz ilyet, és én hiszek neked. Ni, akkor is szeretni fogsz majd, mikor az arcom csupa ránc lesz, és a hajam ősz?
-         Hisz megfogadtam, hogy örökké. – puszilt hajamba.
***
Öt nappal később tértünk haza, a hideg Angliába Niall jelenlegi otthonába. Az ott létünk alatt még hajókáztunk, és Ni búvárkodott. Fájó szívvel, de kiköltöztem Litől, az albérletet felmondtuk. Rossz érzés volt magára hagyni barátnőmet, de tudom, hogy Luke mindent megtesz azért, hogy boldog legyen.

A melegből hazatérni a hűvös esős Londonba olyan volt, mintha az évszakok hirtelen váltottak volna. Ami nekem ebből az útból tanúságos volt, hogy nem lehet minden házasság tökéletes, még ha feltétel nélkül is szereted a másikat. Lesznek kisebb összezördüléseinek ebben biztos vagyok, de ki fogunk egymás mellett tartani.

5 megjegyzés:

  1. Bri mit is írhatnék, minthogy imádtam.
    Bevallom, egy másodpercig haragudtam rád, de sikerült kiengesztelned! :)
    Nem csak neked, nekünk is nehéz lesz megválni a blogtól, de tudom, hogy új csodát fogsz alkotni.
    Imádlak és csókoltatlak :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vikim! <3
      Jajj nagyon szépen köszönöm és, hogy hiszel a következő történetben is! :)
      Én is imádlak! Puszi <3

      Törlés
  2. Szia <3
    Istenem........ez..ez elképeszto. :) <3 Jajj Niall kiskutya szemei<3
    Siess a kovivel. <3
    xxx Kinga <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kingám! <3
      Köszönöm szépen! Ígérem nagyon sietek! Puszi <3

      Törlés
  3. Aahw nászút. Annyira tetszett! Abszolút eredeti ötletnek tartom, hogy úgy mond nem volt minden pillanat édes. :) El se hiszem, hogy ez volt az utolsó rész. Olyan hihetetlen, hogy vége.

    VálaszTörlés